Pontosan 1 évvel ezelőtt történt, hogy egy kolléganőm ajánlására felkerestem Szuromi doktor urat. Akkor már kb.3.éve próbálkoztunk a férjemmel, hogy összehozzuk a 2.babánkat, szerettük volna, hogy az ovis kislányunkból mielőbb nagytesó váljék. Az IR-ről egyébkènt korábban semmit nem tudtam, akkor hallottam róla először, amikor a munkám során interjúkat készítettem, és egyre több interjúalanyomról kiderült, hogy inzulin-rezisztenciával küzd. Valahogy megéreztem, hogy én is érintett leszek. Szóval 2018 májusában beléptem dr.Szuromi András rendelőjébe. Nagyon ideges voltam. Nem tudtam, jó döntés volt-e egyáltalán a hirtelen orvosváltás, aztán féltem, hogy pontosan mi fog kiderülni. Na, és azért is feszengtem, mert én még ilyen jó megjelenésű nőgyógyásszal nem találkoztam 😀 Persze nem kell minden dokinak pocakosnak lenni és fehér köpenyben járni, de a gyakorlatban inkább azért ez a típus a gyakoribb. A megérzésem bejött, kiderült, hogy én is inzulin-rezisztens vagyok. Jó hosszan átbeszéltük, mit is jelent ez, és milyen terápia javasolt. Gyógyszernevek, vitaminok és különféle táplálék-kiegészítő nevek röpködtek. Szóba került a mozgás és a diéta fontossága. Szerintem az arcom egyre kétségbeesettebbnek tűnhetett, próbáltam feldolgozni a sok új információt. A doktor úr rám nézett, és azt mondta: ne tragédiának fogjam fel ezt, hanem egy megoldandó feladatnak. Ekkor éreztem először, hogy jó helyen járhatok. Aztán akkor, amikor egy kismama mellettem a terheléses cukorvizsgálaton minden kétséget kizáróan azt mondta: "nyugi, ha Szuromihoz jársz, tuti, hogy nemsokára összejön majd a baba!" Az 5 hónappal későbbi kontroll eredménye azonban meglepett: rosszabbodott a helyzet. Utólag belegondolva semmi meglepő nem történt, mert az étkezésemre nem figyeltem oda eléggé. Ekkor jött el az idő, hogy ezen a területen is szakemberhez forduljak. Megkaptam Anitától a személyre szabott étrendemet és indulhatott a teljes életmódváltás. A sportolásba is belehúztam. Nem mondom, hogy nem bénàztam sokat az elején a receptekkel, a hozzávalókkal és azok beszerzésével, de szerencsére Anita mindig készségesen segített, bíztatott. Mára egész jól belejöttem, a kislányommal együtt sütögetünk. Rengeteg időt megspórolhatok azzal, hogy Anita receptjeiben meg lehet bízni, így nem nekem kell kísérletezgetni a konyhában. Ezért mindig várom, hogy milyen újdonsággal rukkol elő a blogján. 2018 novemberében pozitív lett a terhességi tesztem. A második is. A harmadik is:) Azt hiszem, a férjem után közvetlenül Anita volt az, akivel megosztottam ezt az örömteli hírt. Aztán persze a doktor úrral, aki fülig érő szájjal, magabiztosan közölte: "na, ezt elég hamar összehoztuk!" 🙂 A terhességi rosszullétek miatt viszont felborult megint az étrendem, hacsak arra gondoltam, hogy "zöldség", már émelyegtem. Aggódtam, hogy mi lesz így, napokig csak a krumpli csúszott, nem tudtam követni a diétát; most akkor jön a terhességi cukorbetegség? Persze ekkor is zaklathattam Anitát, aki - mint egy jó barátnő - türelmesen és hozzáértően válaszolt, illetve tapasztalatból, mert hasonló cipőben járt ő is. Pàr hónap múlva azonban minden visszaállt a régi kerékvágásba, és a terhessègi cukorvizsgálat eredménye is szuper lett. Úgy tűnik tehàt, hogy jó döntést hoztam 1 éve! Remélem, a szülés is csodás élmény lesz a doktor úrral! Hálásan köszönök mindent Anitának és Andrásnak!