Az egyiptomi orvoslás

Az ókori görögök és Hippokratész helyett valójában az ősi Egyiptomban kell keresni a modern orvoslás kezdeteit.

Az i. e. 1500-ban keletkezett orvosi iratok tanúsítják, hogy már i.e. több ezer évvel, az ősi Egyiptomban igen fejlett gyógyító tevékenység folyt. Az orvostudomány atyjának tekintett Hippokratészt és az ókori görögöket megelőzően már az ősi Egyiptomban többféle gyógyszert és gyógyító módszert alkalmaztak, meglehetős sikerrel.

Jelenlegi ismereteink alapján olyan keringési-rendszert tételeztek fel az emberi szervezet központjaként, amelynek középpontjában a szív állt. A szív keringet mindenféle testnedveket a metu nevű csatornákon keresztül (ún. belső összekötő csatornák), a többi szervhez, és onnan pedig a test felszínére. Ennek működése pedig az egész szervezetre kihatott, és az ember minden tagjában mérhető volt. A betegségek a metukban terjedtek, és az úgynevezett uhedu (ártalmas testnedvek) elkezdtek elterjedni. Úgy gondolták, hogy az uhedu a székletből származik, a nem jól megemésztett ételekből. Ha a belekben felhalmozódtak ezek a káros testnedvek, akkor túlcsordult és a felesleg a belső összekötő csatornákon keresztül eljutott a többi szervbe, amelyeket megbetegített. A cél ezeknek az ártalmas nedveknek eltávolítása vagy semlegesítése volt.

Így a betegségeket alapvetően táplálkozási problémának látták, a legtöbb gyógyszert erre szedték. Legkülönfélébb rendellenességre írtak fel hashajtókat, speciális diétát, illetve gyógynövények különböző kivonatait, oldatait, olaj és alkoholos főzeteit. Akkoriban úgy gondolták, hogy a székrekedés veszélyes. Egy átlagos egyiptomi havonta három napon át hashajtót szedett, hogy megelőzze a betegségek kialakulását.

Néhány érdekesség még az ókori egyiptomi orvoslással kapcsolatban:

Már abban az időben is antibiotikummal gyógyítottak, bár hivatalosan a XX. században jutott el oda az orvostudomány, hogy felismerték annak gyógyító erejét. Az ókori egyiptomiak ugyanis penészes kenyeret használtak a sebkezelésre, illetve fertőzések gyógyítására. Ezek voltak a mai antibiotikumok elődjei.

A tudósok találtak például szívbillentyű beavatkozásra és szervátültetésre utaló bizonyítékokat. Mivel az ősi tudás elveszett, ezért csak találgatni lehet, hogy az egyiptomi orvosok milyen beavatkozásokra voltak képesek az ókorban. Az ókori egyiptomiak találták fel a fogkrémet: A tudósok sok bizonyítékot tudnak felmutatni, hogy az egyiptomiak már az i.e. 5000-ben is használtak fogkrémet. Ez egy por volt, amibe különböző agyagokat, tojáshéjat és habkövet, morzsoltak össze.

Az orvosi tudományok főpapja Imhotep volt, akit az ókori görögök elneveztek Hermész Triszmegisztosznak, azaz Háromszor Magasztosnak (érdekes hasonlatosság az „atya-fiú-szentlélek”-hármassal) a filozófiai és fizikusi tehetségéért, illetve amiért felfedte az univerzum működését. Imhotep volt az első, aki összegyűjtötte a betegségek felismerésével és gyógyításával kapcsolatos tudást. A pálca, amelyre kígyó tekeredik, és ma az orvoslás szimbóluma, Imhotep jelvénye volt. Tudta melyik idegközpontot, vagy csakrát használja, és hogy hol van a sejtekben elektromágneses egyensúlyhiány. Úgy gyógyított, hogy megnövelte az aura vagy a beteg elektromágneses mezőjének rezgési frekvenciáját. Visszaállította a csakrák egyensúlyát, hogy a beteg szervezetet ismét ellássák életenergiával.

Tehát leszögezhetjük lassan, eljutunk oda ahova anno az ókori görögök, újra felfedezzük az ókori egyiptomiak tudását. Mi is a dr. Diet-nél alapvetően azt gondoljuk, hogy a betegségek kialakulásának oka leginkább a táplálkozásban keresendő, nem meglepő módon a gyógyuláshoz vezető út is a táplálkozáson keresztül vezet. Fontos hangsúlyozni, hogy az általunk kínált életmódváltozásnak akkor van értelme, ha ez nem egy hétre/hónapra/évre szól, hanem az egész életre.

Cserébe viszont lehetőséget adunk a tökéletes és tartós gyógyulásra.

Végezetül egy gondolat Imhotep varázslatos gyógyításával kapcsolatban. Ha elhiszem, hogy képes vagyok változtatni, egészségesebb életet élni, kész vagyok ezért áldozatokat hozni, akkor garantáltan pozitív megerősítést hajtok végre (nevezhetjük ezt öngyógyításnak is), akkor növelem a saját rezgésszámom.

További cikkek