A mióma

A mióma a méh izomfalát alkotó simaizomsejtekből kiinduló, tokkal körülvett jóindulatú daganat. Nagysága igen széles határok között változhat, néhány milliméterestől akár emberfőnyi is lehet.

Előfordulását tekintve ez a női szervezet egyik leggyakoribb daganatfélesége, egyes statisztikák szerint minden negyedik nő érintett lehet. A többi daganatos betegséghez hasonlóan ez a jóindulatú elváltozás is az utóbbi 1-2 évtizedben kezdett egyre gyakoribbá válni, ezért a 21. század betegségének is hívják.

Fogamzóképes korban alakul ki, nagyjából 25-30 éves kor táján, okát nem tudjuk pontosan, de leginkább a petefészek rendellenes működésével hozzák kapcsolatba. Valószínűsíthető, hogy hormonális háttere is van a betegségnek, hiszen – csakúgy, mint terhesség alatt – ösztrogén hatására a mióma mérete megnő. A göbök igen gyakran csoportosan jelennek meg, elhelyezkedésüket tekintve pedig megkülönböztetünk a méh ürege felé növő (úgynevezett submucosus), a méh izomfalában lévő (intramuralis), illetve a méh külső oldalára kitüremkedő (subserosus) formákat.

A mióma képes a gyors és a lassú növekedésre is, mindez függ az egyéni tényezőktől és a környezeti faktoroktól is. Így előfordulhat, hogy valakinél évek óta változatlan méretű marad a mióma, míg másoknál néhány hónap alatt megtöbbszöröződhet a mérete vagy száma. Ennek hátterében a hormonális hatások állnak (pl. ösztrogéndominancia). A kisebb mióma rendszerint tünetmentes, csak nőgyógyászati rutinellenőrzéssel – sokszor hasi vagy hüvelyi ultrahanggal – fedezhető fel. A nagyobb mióma azonban elhelyezkedésétől függően számos kellemetlen tünetet okozhat. Nyomhatja a húgyhólyagot, így akár állandósulhat is a vizelési inger, vagy húgyúti fertőzés léphet fel. Sokkal súlyosabb tünet a rendszertelen ciklus, a görcsös fájdalom, illetve az erős vérzés.

Tekintve, hogy a miómák egyik fontos kockázati faktora az ösztrogén és progeszteronhatás, mivel ezek a hormonok serkentik növekedésüket. Nyilvánvaló, hogy a modern nők lecsökkent gyermekvállalása, a szoptatási időszak rövidsége azt jelenti, hogy a természeti népekhez képest rendkívül megnövekedett az élet során a menstruációk száma. Minél több gyermeket szül egy asszony, annál kisebb az esélye a miómára. A vizsgálatok azt is bizonyítják, hogy a terhesség és a gyermekszülés összezsugorítja, vagy éppen eltünteti a már meglévő miómákat.

Mióma és táplálkozás kapcsolata

Követéses vizsgálatok szerint minden 10 kg súlyfelesleg 21%-kal növeli meg a mióma kockázatát. Az elhízás természetesen csak jelzi a háttérben munkálkodó tényleges kockázati faktorokat. Elhízott nőkben jóval gyakrabban fordul elő ösztrogén dominancia. Fontos a miómák esetében is a növekedési faktorok hatása. Az egyik legnyilvánvalóbb növekedési faktor az inzulin és az IGF (Inzulinszerű Növekedési Faktor). A nyugati étrend alapja a finomított szénhidrátok fogyasztása. Ezek először csak folyamatosan magas inzulin és vércukorszinthez vezetnek, majd elhízáshoz. Az inzulinszintet növeli a tej és tejtermékek fogyasztása is, ráadásul a tejtermékekben egyéb növekedési faktorok is találhatóak.

Táplálkozás szempontjából tehát a legfontosabb kockázati faktor a finomított szénhidrátok fogyasztása, amely magas vércukor és inzulinszinthez, majd elhízáshoz vezet. Magas hormonszintek, és a növekedési faktorok megnövekedett szintje a legnyilvánvalóbb következménye a nyugati táplálkozási módnak.

Fizikai aktivitás és mióma

Már korai vizsgálatok is kimutatták, hogy a rendszeres testedzés jelentősen csökkenti nem csak a nőgyógyászati rákok, de a mell és a méh jóindulatú daganatainak kockázatát. Az egyik vizsgálat szerint egyetemista korukban sportoló nőknek pl. 40%-kal kisebb volt a kockázata miómára. A sport és fizikai aktivitás hatása világos: az izommunka csökkenti az inzulinrezisztenciát, az inzulin és ösztrogénszintet és a gyulladást egyaránt.

Mióma és D-vitaminszint

A nyugati ember krónikus D-vitamin hiányban szenved, részben ez is az oka a rák járványszerűvé válásának. Még nyáron is a kívánatosnál jóval alacsonyabb a népesség átlag D-vitaminszintje. A D-vitamin sejtosztódást és gyulladásszintet szabályozó hatása régóta ismert. Egy nemrég megjelent vizsgálat egyértelműen azt bizonyította, hogy az alacsony D-vitaminszint 30%-kal megnöveli a mióma kialakulásának a kockázatát, tehát minél magasabb a D-vitaminszint, annál védettebb a nő a miómával, és szinte az összes rosszindulatú daganattal szemben.

Összefoglalva

Az életmódváltás három alappillére a nem túl magas és egyenletes vércukorszintet biztosító alacsony és megfelelő szénhidrátbevitel, a magas D-vitaminszint biztosítása és a megfelelő mennyiségű mozgás. A mióma életmódváltással történő megelőzés vagy kezelése nem csak azért alapvető, mert a nőknek életük során 70%-os esélyük van arra, hogy miómájuk lesz, hanem azért is, mert a sikeresen eltávolított miómák az esetek 50%-ban újranőnek. Minél több miómát távolítanak el, annál nagyobb a kockázat a visszanövésre.

A már kialakult miómák kezelésében sokféle módszer kialakult, leggyakrabban a mióma műtéti eltávolítás jön szóba, illetve hormonkezelés egy ún. „művi menopausa” szerű állapot előidézése Esmya tabletta használatával, amely a miómában gátolja a progeszteron receptort.

Az ösztrogén mióma növelő hatását jól csökkenti az Indol-3-carbinole, amely blokkolja az ösztrogén receptorokat és így nem csak a mióma méretét csökkenti, hanem jelentős védelmet nyújthat mellrákkal és más nőgyógyászati rákokkal szemben egyaránt.

Akármilyen kezelést is választ az ember a miómák ellen, az életmód váltásával annak eredményessége nagymértékben növelhető, és véleményem szerint elengedhetetlen feltétele!

További cikkek