Mióma

A mióma – amikor a hormonális egyensúly felborul

A mióma a méh izomfalát alkotó simaizomsejtekből kiinduló, tokkal körülvett jóindulatú daganat, amelynek mérete néhány millimétertől akár több tíz centiméterig is terjedhet. A női szervezet egyik leggyakoribb elváltozása: statisztikák szerint minden negyedik nő érintett lehet, sokan mégis tünetmentesen élnek vele hosszú évekig.

A mióma jellemzően fogamzóképes korban, 25–30 éves kor körül alakul ki, és előfordulása az elmúlt 1–2 évtizedben jelentősen megnőtt, ezért gyakran a 21. század női betegségének is nevezik.

Mi áll a mióma kialakulásának hátterében?

A pontos ok nem ismert, de a kutatások alapján egyértelmű, hogy hormonális és anyagcsere-háttere van. A miómák növekedését elsősorban az ösztrogén és a progeszteron serkenti – ezért terhesség alatt gyakran megnagyobbodnak, míg menopauza után visszafejlődhetnek.

Elhelyezkedésük alapján három típust különböztetünk meg:

• • submucosus– a méh ürege felé növő
  • intramuralis– a méh izomfalában elhelyezkedő
  • subserosus– a méh külső felszíne felé növő

A mióma növekedése lehet lassú vagy gyors, ez nagyban függ az egyéni hormonális állapottól, az inzulinszinttől, a gyulladás mértékétől és az életmódtól is. Előfordul, hogy évekig változatlan marad, míg más esetekben néhány hónap alatt jelentősen megnő vagy több góc is megjelenik.

A mióma tünetei

A kisebb miómák gyakran tünetmentesek, és csak nőgyógyászati vizsgálat során derül fény rájuk. A nagyobb elváltozások azonban az elhelyezkedésüktől függően komoly panaszokat okozhatnak:

• • gyakori vizelési inger, húgyúti fertőzések
  • alhasi nyomásérzés
  • rendszertelen ciklus
  • erős, elhúzódó menstruáció
  • görcsös fájdalmak
  • vérszegénység

Mióma és táplálkozás – az összefüggés kulcsa

Kutatások igazolják, hogy minden 10 kg súlyfelesleg 21%-kal növeli a mióma kialakulásának kockázatát. Az elhízás azonban nem önmagában a probléma, hanem annak jelzése, hogy a háttérben inzulinrezisztencia, ösztrogéndominancia és gyulladásos állapot áll fenn.

A legfontosabb növekedési faktorok a miómák esetében:

• • inzulin
  • IGF (inzulinszerű növekedési faktor)

A nyugati étrend – finomított szénhidrátok, cukor, tejtermékek – tartósan magas inzulinszintet tart fenn, ami közvetlenül serkenti a miómák növekedését. A tejtermékek további növekedési faktorokat is tartalmaznak, amelyek tovább ronthatják a helyzetet.

Fizikai aktivitás és mióma

A rendszeres testmozgás bizonyítottan csökkenti a mióma kialakulásának kockázatát. Vizsgálatok szerint azoknál a nőknél, akik fiatal korukban rendszeresen sportoltak, akár 40%-kal kisebb volt a mióma előfordulása.

Az izommunka:

• • csökkenti az inzulinrezisztenciát
  • mérsékli az ösztrogénszintet
  • csökkenti a gyulladást

D-vitamin és mióma

A nyugati társadalmakban a krónikus D-vitamin-hiány szinte általános. A D-vitamin sejtosztódást szabályozó és gyulladáscsökkentő hatása miatt kulcsfontosságú a miómák megelőzésében is. Egy nagy vizsgálat szerint az alacsony D-vitamin-szint 30%-kal növeli a mióma kockázatát.

A mióma megelőzésének és kezelésének három alappillére:

1. kiegyensúlyozott vércukorszintet biztosító étrend
2. megfelelő D-vitamin-szint
3. rendszeres mozgás

Az életmódváltás nemcsak a megelőzésben kulcsfontosságú, hanem a már kialakult miómák kezelésének sikerességét is jelentősen javítja. Ez különösen fontos, mert a műtéttel eltávolított miómák az esetek közel 50%-ában újranőnek.

Bármilyen kezelési utat is választunk – műtét, hormonkezelés vagy megfigyelés –, életmódváltás nélkül az eredmény nem lehet tartós.

További cikkeink